Ezt a gyönyörűséget véletlenül láttam meg egy ismerősöm közösségi oldalán. Azonnal az jutott eszembe, hogy milyen tökéletes és kifejező a kompozíciója. A templom természetesen latin kereszt alaprajzú, metszéspontjában egy kupolával. Ennek a hengeres fala, ami nincs is alul, megjelenik a kereszt végein kisebb-nagyobb apszisok formájában. A kupola szétoszlik, vagy azt is érezhetjük ebből, hogy szélesen terpeszkedik, erős alapokon nyugszik. Érte épül a templom, hiszen ő a menny, ahol egy ország van. Ezért kap egy még nagyobb hangsúlyt, hiszen megismétlődik a tengelyben emelt hatalmas Baptisteriummal, keresztelő kápolnával, ami a belépő ebbe a világba. És mintha ez lenne a fontosabb, hiszen sokkal nagyobb. Ezen el lehet gondolkozni. Eddig tart az isteni tökéletességet jelző szimmetria. A Campanile viszont már féloldalt áll, de nem azért ferde, hogy még inkább kilógjon a szimmetriából. Ebben pedig az emberi vonást fedezhetjük fel, hiszen nem vagyunk teljesen szimmetrikusak mi sem, mondjuk a szívünk is baloldalt van, mint ez a harangtorony is. Mennyi mindent mesél egy ház! És tegyük csak a Ferde torony mellé a debreceni nagyerdei víztorony képét! Hát nem érdekes?! Ez egy ipari épület, az a dolga, hogy nagy víztömeget tartson a magasban. Ez a helyzeti energia biztosítja a nyomást a városi vízhálózatban. Ezt a fizikai létesítményt felöltöztették a pisai Ferde torony árkádjaival, ha már torony, legyen egy kis építészet is benne. Ráadásul arra is láthatunk halvány utalást, mintha a földből feltörő vízsugár csapódna szét odafent, és az tartaná a nagy tartály. Pontosabban nem is látunk tartályt, az egész külső olyan ügyesen leplezi a műszaki létesítményt. Remek egyensúlyban van a tartalom a formával, amely engedi, hogy gondolatokat ébresszen, és érzelmeket is. Sőt, némi humort is, a Ferde toronyra utaló árkádkoszorúval.