Miért szép egy ház? Rácz Zoltán építész szemével

MESÉLŐ ÉPÍTÉSZET

MESÉLŐ ÉPÍTÉSZET

BUDAPEST - Zeneakadémia

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2023. március 11. - raczoli

Budapest, Zeneakadémia (Korb és Giergl)
(Fotó: Thaler - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=29120853)

Különös egyveleg, kívül régimódi, belül meg friss, eleven szecesszió. Nem is hinném el, hogy Korb műve, és majdnem igazam lenne, mert igazából a társa, Giergl pályázati tervével indult, majd elég zaklatott körülmények között lett a szerzőpárosé. Erről itt lehet egy kitűnő ismertetést olvasni: https://koncert.zeneakademia.hu/zeneakademia/az-epulet-107254

A Debreceni Egyetem főépülete (Korb Flóris)

Azért sem hiszek Korbnak, mert előtte is (Budapest, Klotild paloták) és utána is (Debreceni Egyetem főépülete) a historizmus keverékéből dolgozott. Egyetlen mentséget tudok számára. Az egyetem szándékosan öreg, német barokk (ahogy Borsos jellemezte) stílusa a tudomány felmagasztalása. Imádom ezt az épületet a maga mérhetetlen tekintélyével. Ezt a hatást nem tudom elképzelni szecessziós köntösben.

 

Bécs, Secession (Olbrich) 
(Fotó: C.Stadler/Bwag - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=61975254 - részlet)

A Zeneakadémia nagyterme (Korb és Giergl)
(https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Liszt_Ferenc_Zenem%C5%B1v%C3%A9szeti_Egyetem_2013-ban_fel%C3%BAj%C3%ADtott_nagyterem.JPG#/media/Fájl:Liszt_Ferenc_Zeneművészeti_Egyetem_2013-ban_felújított_nagyterem.JPG - részlet)

A Magyar Zene Háza (Fudzsimoto Szószuke)

És még valami. Meglehet, hogy a nagy hangversenyterem mennyezeti rácsfelületének levélmintáját a bécsi Secession (Olbrich) kupolájáról lesték el Korbék, hiszen az egy feltűnő, kortárs újdonság volt, de én meg azt hiszem, hogy a Magyar Zene Háza japán építésze viszont (Fudzsimoto Szószuke) a Zeneakadémia mennyezetéről leste el ezt a motívumot, és álmennyezetként használta fel. Nem baj, csak mondom. És örülök neki, mert gyönyörű az épülete. Az érdekes ebben az áttételes "imitáció", vagyis Olbrich utánozta a fa lombját, Korb és Gierg utánozta Olbrichot, Fudzsimoto Szószuke utánozta Korbékat (érthetően, hiszen az a ház volt előzőleg a zene jelképe), végső soron a fa lombját, és a kör bezárult, de lehet, hogy a japán senkit nem utánzott, hanem egyből a lomb jutott eszébe, ami nem csoda, hiszen a fák közé tervezte a házát. Hát, ilyen az építészet.

3 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://raczzoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr418069790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Buka László 2023.03.16. 15:12:15

Sokat gondolkodtam azon, vajon én, mint 65 éve debreceni ember, melyik épületet szeretem a városban. Azt gondolom, szinte egyiket sem igazán, de állandóan szemem és szívem előtt van a konyári (Bihar v.m.) parasztház, ahol Édesapám is született. Az igen, azt nagyon szeretem! Még valami: Debrecen? az 1750-es és az 1771-es településszerkezeti térkép, na az igen, az NAGYON TETSZIK, azt nagyon szeretem! Ezek mind-mind embernek való "megjelenések", ezért szeretem őket nagyon. :-)
Válasz erre 

Buka László 2023.03.21. 15:56:47

Feltűnt nekem

Feltűnt nekem egyből, mikor olvastam e rövid tanulmányt,
hogy Zoli azt írta: „Imádom ezt az épületet…”.
Sokat gondolkodtam azóta is ezeken a szavakon.
Többféle értelemben is.
Hogy lehet vajon egy épületet „imádni”…, s miért éppen
a debreceni egyetem főépületét?

65 éve ismerem valamelyest ezt az épületet, közel laktam hozzá
gyerekkoromban, vagyis naponta legalább kétszer láttam,
mert elmentem mellette-előtte, oda s vissza reggel és délután,
ifjúként meg sokat jártam az épületbe/n ilyen-olyan ok/ok/nál fogva
(előadások, kiállítások, stb.).
Igen, ez nyilvánvaló nekem is, hogy ez egy nagyon szerethető épület,
mert tekintélyes (egyfajta „nagyvonalúság”) kívül, s belül egyaránt.
Méltóságos, komoly, látványos, tekintélyes, lenyűgöző,
szinte „királyi”.
(Jelző-bőség…, nem véletlenül!)
Nagyon jó helyre építették: a homokos talajú laza beépítettségű
szőlőskert (anno…, ma már nem…, nagyon nem…), a Sestakert
ilyetén paraszti (cívis) kultúrája, közel hozzá a polgári villanegyed
Sétakert és a Nagyerdő találkozási pontjára.
Erős csomópontba.
Itt találkoznak (találkozhatnak) az emberi és a természeti erők,
energiák egymást jól kiegészítve, egymást harmonikusan felerősítve,
gondoljunk csak például az előtte lévő nagy parkra a híres szökőkúttal
vagy a mögötte lévő Botanikus kertre, mert hiszen ezek is
a nagyépület megjelenésének szerves részei.
Az épület belülről is nagyon érdekes, szinte furfangos…,
néhol labirintusszerű (szinte el lehet benne tévedni !), máshol szinte
félelmetesen tágas-szellős-magas, mintha óriásoknak épült volna
(központi Díszudvar: sok-sok nagyszerű és impozáns kiállítás,
koncert és gólyabál, szalagavató és egyéb történések
emlékezetes helyszíne).

Hát, valahogyan így: ez nyilvánvalóan Debrecen egyik legkomolyabb
(mondhatnám: szigorú) épülete mind tartalmában,
mind megjelenésében.
Kétségtelenül.
Most már jobban értem Zoli Barátom véleményét ezen épület
tekintetében, igaza van.

Buka László/2023
Válasz erre 

raczoli 2023.03.21. 15:58:56

@Buka László: Az erős érzelmi töltés (imádás) nálam azzal függ össze, hogy az édesapám ott dolgozott, és gyakran voltunk nála a szökőkútra néző szobájában, találkoztunk munkatársaival, barátaival, akik különösen kedvesek voltak a gyerekekhez. Én még mindig annak a gyereknek a lelkével lépek be oda.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása