Debrecenben a Budai Ézsaiás és az Irinyi utca között tündököl egy páratlanul díszes épületegyüttes, mely a MÁV tiszti szolgálati lakásainak készült 1925-ben, Lengyel Artur tervei szerint. (forrás: debrecenikepeslapok.blogspot.com) Ha nem tudnánk, akkor is éreznénk, hogy nem cselédlakásokat rejt a homlokzat, hanem tehetősebb polgárokat. Az állomás pár lépésre van, érthető, hogy a vasúti tisztek kaptak itt lakásokat. Emlékszünk még arra a vélekedésre, hogy vasutasnak lenni nyugdíjas állás, hiszen a legbiztosabb munkahelynek számított hajdanán, ahol egy életet el lehetett tölteni tisztes életmóddal. A vasúti tiszt rangot jelentett. Ezt látjuk is az épületen. A hosszan elnyúló tömeget függőleges arányú egységek tagolják, hiszen a rang a délceg kiállást követeli meg. Ez a ház nem elheveredik az út szélén, hanem tisztességesen áll. Ezt a szándékot erősíti a magas tető, a feje, vagy inkább a kalapja a személyiségnek, ami szintén a méltóságot jelezte régebben az emberek fején. Nem is olyan régen, hiszen még az édesapám is kalaphordó volt.

A függőleges arányok kiemelésére természetesen az oszlop a legalkalmasabb eszköz, még ha csak jelzésként is, nem igazi tartószerkezetként. Az oszlop hangsúlyozására pedig már a görögök feltalálták a kannelúrázást, vagyis a sűrű, függőleges kis csatornákat, amelyek nagyon hatásosan feldobják a felület fény-árnyék hatását. Azt pedig tudja minden hölgy olvasó, hogy a függőlegesen csíkos ruha elegáns hatást kelt. Itt a sarkon pedig bizonyára az igazgató lakhatott, vagy az állomásfőnök, hiszen ő el is emelkedik a földtől. A két szélső nagy falpillér a magasban tartja az emeleti lakosztályt, az ő oszlopai már nem is a földön állnak, hanem lebegnek fönt. És ha valakit nem győzött meg az előbbi kalapos hasonlatom, itt vajon mit látunk rajta?

Nézzük meg kicsit közelebbről az úri lakosztály ablakait. Ezek az egymás felé forduló csigavonalak, voluták, határozottan a barokk ismertetőjegyei. Az egész épület ezt a stílust idézi fel, kicsit túl díszes, kicsit érzelmes, és ez nem véletlen. A polgárosodó 19. századtól kezdve hanyatló nemesi arisztokrácia így próbálta megélni elveszett rangját, a nemesi öntudatot, és ez a 20. század húszas éveiben felerősödni látszott. Az építészetben ez a neobarokk korszaka, amely ezt a hangulatot igyekezett még egyszer felidézni. Álságosan, de érthető, elfogadható érzelmek mentén. Ekkor épült a Déri Múzeum is, és az egész klinikatelep az egyetem főépületével együtt. Trianont ne is említsük, éppen utána vagyunk, és ez a nemzeti öntudat része is volt.